Történt már olyan veletek, hogy valamit el akartok mondani, mert tudjátok, de egyszerűen annyi minden kavarog a fejetekben, hogy nem jut eszetekbe pont az ami kéne, pedig tudjátok? Na, pont ez van velem mostanában elég gyakran...
Kezdjük elölről. Tehát, továbbjutottam logikából, szombaton lesz a megyei szakasz. Tökre be voltam zsongva, amikor megtudtam, hogy továbbjutottam. Sokkal inkább megjött a kedvem hozzá. Az igazság, hogy most is van kedvem hozzá, és már várom a versenyt. Várom, hogy lerakhassam, azt mit tanultam, amit tudok. Viszont olyan nehéz! Tényleg szeretem a logikát, meg nem is volt nehéz, de ma egyszerűen eljutottam arra a szintre, hogy már nem bírom! Ma két óráig készültünk a tanárnővel a versenyre, és ez a két óra alatt kb két heti anyagot vettünk fel. Jó, ez érthető, hiszen szombaton verseny, és még mindig van új lecke, de akkor is... ez túl sok információ volt egyszerre. Megtanultam a törvényeket, a képleteket meg az összes érvényes szillogizmus módozatot bevágtam, és tudom is. Viszont, amikor oldom a feladatokat, minden ott a fejemben, és nem jön elő az, ami kéne. Ennyi idő nem volt elég feldolgozni azt a sok mindent, amit ma megtanultam. Délután oldottam a feladatokat, és amikor ellenőriztem le, újra és újra az jött ki, hogy rossz. Hogy valamit elrontottam, hogy nem figyeltem eléggé. Rossz, rossz, rossz! Mindig rossz!! Nem megy. Aztán, amikor a tanárnő kérdez valamit, én tudom a választ, hisz megtanultam, viszont mégsem jut épp eszembe. Ez pedig rohadt szar érzés... Tudom, hogy nagyon szorít az idő, én pedig tényleg ki akarom hozni magamból a legtöbbet, de olyan jó lenne egy kicsit megállni. Megállítani az időt, és pihenni. Csak egy órát! Már az is elég lenne.
És ott a töri. Abból is jelentkeztem tantárgyversenyre. Mind közül az a legfontosabb. Nagyon szeretem a törit, és tényleg tovább szeretnék jutni. Holnap lesz a verseny az osztályban, ugyanis csak ketten juthatnak tovább a megyeire, mi pedig nyolcan jelentkeztünk. Számoljátok ki gyorsan, mennyi az esélyen, hogy benne legyek abba a kettőbe... Nem sok. Viszont ezt nagyon akarom, és minden fáradtság ellenére meg fogom csinálni, és kész!! 
Múlt szombaton volt a magyar. Annyit róla, hogy jobban ment, mint vártam. Elég nehéz szöveget adtak, nem volt könnyű értelmezni, de végül sikerült valahogy. Nyolcvan pontom lett a százból. Meg vagyok elégedve magammal. Ahhoz képest, hogy kábé semmit nem készültem, ez szuper eredmény :) Remélem, a logika azért jobban fog menni, ha már ennyi energiát belefektetek :))
Na puszi, szép napokat! :*

U.I.: Bocsánat, hogy nem írok mindig, remélem a versenyek után több időm lesz a blogra :)

Kellett nekem stréberkedni, és jelentkezni logikából tantárgyversenyre... Én tényleg szeret(t)em a logikát. Persze mindig voltak részek, amiket nem tanultam meg, de a többit értettem. Most viszont itt a tantárgyverseny, és ide már mindent kell tudni, ez pedig már nem olyan könnyű. A magam kis tudatlanságában én szerettem a logikát, így viszont...hát... nem annyira. Jól mondja a mondás, miszerint amit nem tudsz, az nem fáj. Mindegy, ez most így történt, nem fogok visszatáncolni. Nem olyan fából faragtak! Négyen jelentkeztünk, holnap lesz a körzeti, és hárman jutnak tovább a megyeire. Sok az esélyem, hogy én is tovább jutok. Persze, most itt a kérdés, hogy akkor miért nem írok olyan gyenge tesztet, hogy biztos ne jussak tovább. Megtehetném. Viszont úgy érzem, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak. Ezt most nem nagyképűségből, vagy hasonlókból mondom, a helyzet az, hogy fél év alatt sikerült egy egész elfogadható képet kialakítanom magamról az új suliban. Ha ez most rohadt szarul sikerülne, akkor egy szempillantás alatt darabokra rombolnám a már felépített siker-váramat. Az pedig nem vetne jó fényt rám a jövőben. Szóval eldöntöttem, hogy nem adom fel, megcsinálom, ha már elkezdtem. Mindent megteszek, hogy tovább jussak, aztán március elsején, a megyei versenyen is beleadok apait-anyait, hogy továbbjussak az országosra. Még akkor is, ha nem igazán van hozzá kedvem...
Egyébként a kedvtelenségembe nagyban közrejátszik a suli is. Most komolyan, az unatkozásba el lehet fáradni? Egész nap kb semmit nem csinálunk a suliba, unom szét a belem, a nap végére meg semmi másra nem vágyom, csak egy jó kis szunyára. Egyszerűen hulla leszek puszta unatkozástól. Elég gáz. Nem szeretek panaszkodni, alapvetően optimista vagyok, viszont vannak hullámvölgyeim. A látszatot viszont fent kell tartani, ízér úgy éreztem, hogy valahol muszáj ezt kiadnom. Mivel Andi, a legjobb barátnőm, már nem jár velem egy suliba, sőt még egy városba se, ezért nincs kinek kiöntenem a panaszáradatot. De hát egy blog erre való, nem? :) Itt nyugodtan panaszkodhatok, rimánkodhatok meg minden!
Elhatároztam, hogy nem adom fel, végig csinálom ezt a félévet is, mégpedig sikeresen! Úgy érzem, hogy a suliban jól tudom tartani a látszatot, tök jó a mindig-optimista-és-vidám-vagyok maszk, amit nap mint nap felöltök. Szóval, ha így állok hozzá a dolgokhoz, hogy márpedig nem fogom feladni, akkor sokkal könnyebb. Így könnyebben átvészelem a monoton mindennapokat. Néha - sőt, mostanában elég gyakran - azt érzem, hogy bárcsak kivehetnék egy szabadnapot. El akarok menni valahova. Bárhova, csak el innen! 

Hú, rég nem jelentkeztem. Viszont jó hírrel jöttem: boldog vagyok! :) A suli szar, nagyon is, de nem érdekel. Jelen pillanatban jól érzem magam a bőrömben és kész! Ez a lényeg, nem? :) Amióta nem voltam, ugyebár megkezdődött a suli, második félév meg minden. Megsúgok valamit: most még uncsibb, mint amilyen volt. Egyre hosszabbak a napok, többet mondanak a tanárok meg minden. Na meg a tantárgyversenyek... Jelentkeztem háromra: magyar, logika és történelem. Ezeket szeretem, úgyhogy boldogan megyek a versenyre. De ott a földrajz, amire igazából nem is jelentkeztem, és nem is fogok. Soha! A bibi ott van, hogy a tanár rám akarja tukmálni... Elég gáz. Azt mondja, hogy akinek kilenc-tízese van, attól elvárja, és már el is küldte az anyagot, amiből tanulni kell. Nesze neked, stréber! Kellett nekem tízes földrajzból... Mindegy, a kifogásom az, hogy már három másik versenyre jelentkeztem, mivel azt mondta, hogy ha már kettőre jelentkeztünk, nem fogja erőltetni a harmadiknak a földrajzot, nekem meg már van három másik, szóval ez letudva. Remélem.
Most épp ifire készülök, mindjárt elkések, de gondoltam, muszáj megírnom ezt a bejegyzést, hogy legalább valami életjelet adjak. És biztos, ami fix, jobb ha most írom meg, mert holnap ki tudja lesz-e időm :) Egyébként azt is elmondanám, hogy nemrég fejeztem be egy szuperkirálysirályrohadtjó könyvet :D A neten van fent, Mary Silver írása (tudjátok, aki megírta az Abigél folytatását), a címe pedig Játszd újra, Abigél! Rohadt jó! :) A lényeg, hogy egy XXI. századi csaj bekerül a történetbe, és minden a feje tetejére kerül. Nagyon izgalmas, romantikus meg minden. Most pont ez kellett nekem. Rég nem olvastam ilyen jó könyvet. Nagyon ajánlom mindenkinek. Itt megtaláljátok :)
Na jó, én megyek, mert tényleg elkések :) Puszi!

Bármilyen könyvről/filmről is van szó, mindig felmerül bennünk a kérdés: a könyv vagy a film jobb? Részletesen lehetne elemezni mindkét szempontból a dolgot, de én most nem fogok ilyen általánosságokról zagyválni :) Inkább egyénibben magyarázom el a dolgokat. Vegyük akkor az Éhezők Viadala (Hunger Games) c. könyvet. A könyvről annyit, hogy nagyon nagyon jó, kalandos, izgalmas könyv. Nekem jelenleg a kedvencem :) Ebben a cikkben csak az első könyvről fogok írni, nem az egész trilógiáról, hiszen a harmadik rész még meg sincs filmben :) Tehát azt hiszem egyértelműen kijelenthetem, hogy a könyv ezerszer jobb! Meglepő, mi? :P Kb egy éve láttam a filmet először, és bevallom, hogy nem tetszett. Jóformán semmit nem értettem belőle. Nem értettem, hogy akkor most miért kell ez a viadal-baromság, mert mi is az a Kapitólium stb. Egy jó ideig nem is néztem meg többet a filmet, de nem akartam ennyiben hagyni, úgyhogy még párszor megnéztem. De semmi. Nem értettem a lényegét. Az egyik barátnőm ajánlotta a nyáron a könyvet. Mindig halogattam az olvasás elkezdését, de végül idén sikerült elkezdenem :) Meglepődtem. Mennyivel másabb volt! Teljesen átértékeltem az egész történetet. A könyvből sokkal jobban kitűnik az a nyomor, az az alárendeltség, ami a filmben egyáltalán nem érezhető. Megértettem a Viadal lényegét is, hogy miért is rendezik meg évről-évre. Mellesleg jelenetek is maradnak ki a filmből. Például a végén a mutánsokkal kapcsolatban, a könyvben megemlítésre kerül egy megdöbbentő dolog. Nem árulom el, hogy mi, hátha valaki kedvet kap, és elolvassa a könyvet :) Mondjuk az is igaz, hogy elég nehéz lett volna a kivitelezés. És ott van a Főjátékmester halála. A könyvben egy szóval sem említik, hogy a bogyók által hal meg. És egyébként a film végén is eléggé össze vannak csapva a dolgok, pedig az a rész nagyon fontos. Fontos, mert ebből következik a második rész. Ti amúgy a filmből rájöttetek arra, hogy Katniss nem is szereti Peetat? Lehet, hogy én vagyok a hülye, és csak nekem nem tűnt fel, de meglepődtem, mikor a könyvben olvastam, hogy Katniss nem szerelmes a fiúba. Gale karaktere sem kap olyan nagy szerepet, mint amilyet kéne a könyv szerint. Így összevetve szerintem a film nagyon is hiányos! Én mindenképp a könyv mellett vagyok! Aki egyet ért velem abban, hogy film nem nagy szám, annak ajánlom a könyvet. Megéri elolvasni, megfogó történet :) Engem mindenesetre szépen behálózott, mert le sem tudtam tenni. Tehát mindenképp olvassa el a könyvet az, aki még nem tette, mert nagyon nagy dologról fog lemaradni, ha nem teszi! :)

Amúgy komolyan: a suli stresszes? Nagyon úgy tűnik, hogy igen, de csak most veszem észre igazán. Ugyebár nekünk félévi szünet van, tehát a két félév között kapunk egy hét vakációt. És most tűnik csak fel, hogy milyen nyugodt vagyok. Igazából rohadtul nem csinálok semmit, kint nagyon hideg van, de nincs annyi hó, hogy szánkózni lehessen, tehát egész nap itthon vagyok, és kábé semmit sem csinálok, csak lustálkodok egész nap. De ez így tökéletes! Eddig mindig untam az ilyen kis szüneteket, nincs mit csinálni stb., de most már ott tartok, hogy inkább csinálom a semmit, minthogy suliba menjek... Jó ez a kis pihenő. A nap huszonnégy órájából kábé tizenötöt alszom, és ha nem alszom, akkor is az ágyban pihenek az Éhezők Viadal c. könyv társaságában. És ez így szuper! Észre sem vettem, de máskor - amikor suli van - mindig ideges vagyok valamiért. Például, hogy a délutánom rámegy egy hülye román tartalom megtanulására, vagy reggel készüljek el gyorsan, hogy a suliban még tudjam lemásolni az első órára el nem készített házi feladatot, meg ilyenek. A suliban valamiért mindig olyan bizonytalan vagyok. Nem érzem magam biztonságban. Itthon viszont.... :) Itthon minden más, itt relax van, nyugodt vagyok és kipihent. A puha ágyikóm biztonságot nyújtó melege felbecsülhetetlen kincs. Esküszöm jövő héten úgy megyek suliba, hogy a hátamra kötözöm az ágyam!