|
Unom leírni a sablon köszönőszöveget, szóval vágjunk a közepébe: azért hoztam létre ezt a blogot, mert szeretem elmondani a véleményem, szeretek bizonyos dolgokról hosszabban beszélni (ez esetben írni). Úgy gondolom, hogy egy blog pont megfelel erre a célra. Nem várom el, hogy most kétezren tolondjanak itt, meg nyaljanak össze-vissza, azzal a reménnyel blogolok, hogy talán lesz egy-két ember, akit érdekelnek az írogatásaim, s talán még a véleményét is elmondja (leírja) ezekkel kapcsolatban. :)
Lena
Blog x Lena x Cikkek
| |
|
Lena vagyok, 16 leszek idén nyáron. Tipikus gomnazista lány vagyok, és ööö... leblokálok, ha magamról kell papoljak, nem jut eszembe semmi :P Na jó, a lényeg, hogy egy temperamentumos, őszinte lány vagyok. Szeretem elmondani a véleményem mindenről és mindenkiről. Van, hogy csak magamnak, de elmondom :) Szeretek olcasni, zenét hallgatni. Bizonytalan vagyok a jövőmmel kapcsolatba, ha nem jut jobb eszembe, pék leszek.
Tovább -->
| |
|
A chatben hívhatsz versenyekre :)
| |
|
Szerkesztő: Lena
Téma: Blog
Nyitás: 2014.01.25.
Zárás: Nem tervezem.
Design: #01 Socks.
| |
|
2014.02.26. 20:22
2014.02.18. 20:26
2014.02.15. 17:33
2014.02.05. 18:47
2014.02.04. 08:03
| |
|
|
|
#6 Nesze neked, stréber!2014.02.18. 20:26, Lena
ANYWHERE!!
Kellett nekem stréberkedni, és jelentkezni logikából tantárgyversenyre... Én tényleg szeret(t)em a logikát. Persze mindig voltak részek, amiket nem tanultam meg, de a többit értettem. Most viszont itt a tantárgyverseny, és ide már mindent kell tudni, ez pedig már nem olyan könnyű. A magam kis tudatlanságában én szerettem a logikát, így viszont...hát... nem annyira. Jól mondja a mondás, miszerint amit nem tudsz, az nem fáj. Mindegy, ez most így történt, nem fogok visszatáncolni. Nem olyan fából faragtak! Négyen jelentkeztünk, holnap lesz a körzeti, és hárman jutnak tovább a megyeire. Sok az esélyem, hogy én is tovább jutok. Persze, most itt a kérdés, hogy akkor miért nem írok olyan gyenge tesztet, hogy biztos ne jussak tovább. Megtehetném. Viszont úgy érzem, hogy ezt nem engedhetem meg magamnak. Ezt most nem nagyképűségből, vagy hasonlókból mondom, a helyzet az, hogy fél év alatt sikerült egy egész elfogadható képet kialakítanom magamról az új suliban. Ha ez most rohadt szarul sikerülne, akkor egy szempillantás alatt darabokra rombolnám a már felépített siker-váramat. Az pedig nem vetne jó fényt rám a jövőben. Szóval eldöntöttem, hogy nem adom fel, megcsinálom, ha már elkezdtem. Mindent megteszek, hogy tovább jussak, aztán március elsején, a megyei versenyen is beleadok apait-anyait, hogy továbbjussak az országosra. Még akkor is, ha nem igazán van hozzá kedvem...
Egyébként a kedvtelenségembe nagyban közrejátszik a suli is. Most komolyan, az unatkozásba el lehet fáradni? Egész nap kb semmit nem csinálunk a suliba, unom szét a belem, a nap végére meg semmi másra nem vágyom, csak egy jó kis szunyára. Egyszerűen hulla leszek puszta unatkozástól. Elég gáz. Nem szeretek panaszkodni, alapvetően optimista vagyok, viszont vannak hullámvölgyeim. A látszatot viszont fent kell tartani, ízér úgy éreztem, hogy valahol muszáj ezt kiadnom. Mivel Andi, a legjobb barátnőm, már nem jár velem egy suliba, sőt még egy városba se, ezért nincs kinek kiöntenem a panaszáradatot. De hát egy blog erre való, nem? :) Itt nyugodtan panaszkodhatok, rimánkodhatok meg minden!
Elhatároztam, hogy nem adom fel, végig csinálom ezt a félévet is, mégpedig sikeresen! Úgy érzem, hogy a suliban jól tudom tartani a látszatot, tök jó a mindig-optimista-és-vidám-vagyok maszk, amit nap mint nap felöltök. Szóval, ha így állok hozzá a dolgokhoz, hogy márpedig nem fogom feladni, akkor sokkal könnyebb. Így könnyebben átvészelem a monoton mindennapokat. Néha - sőt, mostanában elég gyakran - azt érzem, hogy bárcsak kivehetnék egy szabadnapot. El akarok menni valahova. Bárhova, csak el innen!
| |
|
|